Lúdtalp – Amit a szülőknek a lúdtalpról, gyermekcipőkről, lapos lábról tudni érdemes
Lúdtalp vagy lapos láb („befelé dőlő” bokák)
A legtöbb szülő nagyon aggódik a magyar köznyelvben csak „lúdtalpnak” nevezett lábelváltozás miatt.
Tényleg olyan gyakori?
Bár úton-útfélen olvashatjuk, hogy a lúdtalpasság népbetegség és mennyire fontos a megfelelő cipő viselése és a megelőzés,- a valósághoz és a tényekhez ezeknek az információknak nagyon kevés köze van.
Rögtön egy dolgot tisztázandó. A „lúdtalp” kifejezés magyar szó, hagy úgy tetszik hungarikum. Sehol a világon nem létezik ennek a kifejezésnek tükörfordítása, mint pl. „duckfoot”. A nemzetközi irodalomban és az orvosi nyelvben az ehhez hasonló gyermekkori lábelváltozásokat lapos lábnak („flatfoot, pes planus”) nevezik.
Ennek azért van különös jelentősége, mert a magyar „lúdtalp” kifejezéssel sokszor nagyon különböző lábelváltozások sorát illetik, és általában mindenki valami kóros, kezelendő betegségre gondol.
Valójában 10 éves kor alatt a kezelést igénylő, valóban kóros lábelváltozás („igazi, tünetekkel járó lúdtalp”) nagyon ritka. A gyermek lábszerkezete a járás megkezdését követően kezd el fejlődni, és 10-12 éves korra éri el a felnőtt korra jellemző formát, ekkorra alakulnak ki a felnőttkorra jellemző boltozatok és terhelési felszínek.
A járni tanuló gyermek olyan, mint a kezdő autóvezető
Gyakori szülői aggodalom, hogy a gyermek „bokája befelé dől, bokasüllyedése van, csámpásan jár”. Általános tévhit, hogy ezeket a problémákat minél hamarabb kezelni kell különféle speciális betétekkel, cipőkkel mert, ha nem így teszünk, a gyermek lába kóros irányba fog fejlődni. A gyermek a járás megtanulása után sokszor széles alapon, kifordított lábakkal, befelé dőlő bokákkal billegve jár. Kicsit hasonlít a dolog egy kezdő autóvezetőhöz, aki az első önálló oktató nélküli kilométereit biztosan másképpen teszi meg, mint néhány év rutint követően. A gyermek ilyen tekintetben hasonlít a friss jogosítványoshoz: próbálgatja frissen megszerzett tudását, tapasztalatot szerez hogyan kell egyensúlyozni, koordináltan járni (közben sok eséssel természetesen), és hosszú évek alatt kialakítja a felnőttkorra jellemző járásmintáját. (ami minden embernél más, hasonlóan a különböző vezetési stílusokhoz).
A befelé dőlő bokák (tévesen „bokasüllyedésnek” titulált jelenség), és kifelé álló sarkak néhány éves korig általában teljesen normális variációnak tekinthetőek, főleg akkor, ha a gyermek mozgékony, panaszmentes és leginkább csak egy szemet esztétikailag zavaró problémáról van szó.
Mint korábban említettem a felnőttkorra jellemző lábszerkezet kb. 10 éves korra alakul ki, a bokák „bedőlésének” a mértéke is lényegesen csökken erre az életkorra, mindenféle speciális beavatkozás nélkül.
Ugyanakkor az emberek 20-30 %-a felnőttkorban is megmarad az enyhe befelé dőlő bokaszerkezete, ami csupán a látványa miatt nem tekinthető kórósnak! (ismerünk olyan maraton futó bajnokot, akinek ilyen lábszerkezet van és teljes mértékben panaszmentes).
A különféle speciális ortopéd cipők, betétek, ékek nem fejlesztik a láb szerkezetét, nem alakítanak ki esztétikus boltozatot, csak tüneti kezelést szolgálnak, azaz panaszokkal járó esetekben szükségesek!
A panasz a láb- illetve a bokák csökkent terhelhetőségét, rendszeres fájdalmát (belső talpél, belső boka fájdalom, térdkalács fájdalmak) jelenti!
Kóros, kezelést igénylő lúdtalp vagy lapos láb
A valódi, kezelést igénylő lúdtalp vagy „kóros lapos láb” szerencsére sokkal ritkább, mint azt gondoljuk!
Nagyon leegyszerűsítve alapvető szabály, hogy azok a lúdtalpak tekinthetőek kórosnak, ahol a gyermeknek valamilyen panasza is van.
Az a hiedelem, hogy a panaszmentes lapos lábú gyermekeknél kezelés nélkül idősebb korban emiatt térd-vagy deréktáji fájdalmak alakulnak ki orvosilag megalapozatlan.
Való igaz, hogy kényelmesedő, idősödő mozgásszegény modern társadalmunkban egyre gyakoribb a derék-térdtáji fájdalmak, mozgásszervi betegségek előfordulása, de ez semmilyen összefüggésben nincs egy gyerekkori flexibilis lapos lábbal!
Több száz orvosi tanulmányt végeztek a témában, és a mai napig nem sikerült összefüggést kimutatni felnőttkori gerinc, térd vagy, csípőkopás és a fenti probléma között!
Az egyetlen „lábon kívül” lúdtalpas panasz a kamaszkori térdkalácsfájdalom, mely bizonyítottan összefüggésben áll a lapos lábszerkezettel!
Kezelése nem egyenlő a lúdtalpbetéttel
Nagyon sokfajta lábbetegség van, mely különféle panaszokat okoz. Sajnos nagyon sokszor „lúdtalp” címszó alatt rutinból betét felírása történik ezekre a problémákra, és a valódi okok felderítetlenek maradnak. (ugrócsont különböző betegségei, porcleválás, lábközépcsont betegségek, stb.) A valódi okokat alapos vizsgálattal, a panaszok részletes elemzésével lehet megállapítani.
Fájdalmas lúdtalpak
(A panasz, mint említettük az állandó lábfájdalmat, csökkent terhelhetőséget, boka, belső talpél fájdalmát, esetleg idősebb gyermekeknél, kamaszoknál térdkalácstáji fájdalmakat jelent!)
Rigid és flexibilis lúdtalpak
Rigid lúdtalpról akkor beszélünk, ha a láb belső, hosszboltozata semmilyen mobilitást nem mutat, lábujjhegyen álláskor sem válik íveltté a belső boltozat.
A flexibilis lúdtalpasság során a belső boltozat bár álláskor kifejezetten lapos, a lábujjak hátrafeszítése során jól ívelt belső boltozat jelenik meg.
Rigid lúdtalp és kezelése
A rigid vagy merev lúdtalp, esetében a gyermek belső talp éle egyáltalán nem mobilis, és a panaszok hátterében valamilyen anatómiai eltérés (pl. az előláb csontjainak kóros összenövése, csonthíd ) vagy az előlábcsontok kóros elhelyezkedése áll. Nagyon ritka betegségcsoport, egy részük már születéskor is felismerhető (talus verticalis), egy részüknél csak kamaszkorban alakulnak ki a panaszok, amikor a lábközépcsontok közti porcos összeköttetések elcsontosodnak, és a láb mozgását gátolják. Ezek a betegeknek a kezelése igen nehéz, a különféle betétek teljesen hatástalanok, sokszor műtéti beavatkozásra van szükség. A műtét során a kialakult kóros csontos összeköttetések szétvésése, megszüntetése történik. A szabály itt is érvényes, a veleszületett eseteket leszámítva aktív kezelés csak tünetek esetén szükséges.
A nagyon súlyos, panaszokat okozó flexibilis lúdtalp is merevvé válhat felnőttkora.
Fájdalmas flexibilis lúdtalp és kezelése
Konzervatív kezelés
Mint azt említettük, nem minden flexibilis lúdtalp kóros, csak a tünetekkel, fájdalmakkal járó elváltozásokat kell kezelni.
10 éves kor alatt érdemes különféle betétekkel, egyénre méretezett ortopéd cipőkkel, döntött talpú lábbelikkel, lábtornával próbálkozni, az ilyen esetek jelentős részénél jó eredmények érhetőek el.
A 10 éves kor után is fennálló, fájdalmakat okozó flexibilis lúdtalp általában már nem válik tünetmentessé, és felnőttkorra sokszor állandó fájdalmak forrásává válik.
A különböző betététek és ortopéd cipők többnyire tüneti kezelést szolgálnak, sokszor egész életen át szükségessé válnak.
Műtéti kezelés
A lúdtalpasság kezelésére igen sok műtéti módszer létezik. A különböző műtéti módszerek közös célja, hogy a láb süllyedt, és fájdalmas belső boltozatának íveltségét helyreállítsuk, és a láb terhelésének eredeti nyomáseloszlását próbáljuk biztosítani. Idősebb korban sajnos ezek a műtétek nem mindig hozzák meg a tökéletes eredményt, részben azért mert a láb csontjainak mobilitása már jelentősen csökkent, és sokszor a láb több kis ízületének elmerevítését is el kell végezni.
Állandó, 10 éves kor után is fennálló folyamatos lábfájdalmak, nagymértékben csökkent terhelhetőség (500 m utáni kifáradás) esetén a betétek és ortopéd cipők állandó viselése mellett egyre jobban érdemes elgondolkozni a műtéti beavatkozáson, mely optimális esetben akár teljes panaszmentességet is biztosíthat.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy csak azoknál a gyerekeknél ajánlott, akiknek kifejezett panaszos, fájdalmas, és flexibilis lúdtalpuk van. Fájdalmatlan, alaki láb deformitást az esztétikum kedvéért nem szabad korrigálni!
9 és 13 éves kor között
Az elmúlt években vált elterjedté a gyermekkori flexibilis lúdtalpasság kezelésének egy új műtéti irányzata. (úgynevezett calcaneus stop műtét vagy artrhroereisis)
A műtét elméleti hátterét az adja, hogy az ugrócsont és sarokcsont között található egy idegvégződésekben gazdag csontcsatorna, amelynek ingerlése során a láb reflexesen korrigálja saját, hibás tartását.
A műtét során egy speciálisan erre a célra kiképzett csavart vezetünk a sarokcsonton át a sarokcsont és az ugrócsont között található idegvégződésekben gazdag csontcsatornába. A csavar lekerekített sima vége olyan ingert jelent a lábnak, mely a kóros lábtartást megszünteti.
A műtét kifejezett előnye, hogy nagyon kis behatolásból elvégezhető (akár 1-2 cm-es metszésből), és nem jelent kifejezettebb megterhelést a gyermek számára. Már a műtét másnapján ráállítjuk a gyermeket az operált végtagjára, és gyógytornász segítségével mobilizáljuk. Optimális esetben a gyermek 2-3 hét alatt megszokja az új helyzetet, és a láb korábbi lapos boltozata és befelé dőlő bokatartás megszűnik, ezzel együtt a gyermek fájdalmai is. A műtétet általában pár hetes időkülönbséggel célszerű a két lábon elvégezni. A behelyezett csavar panaszokat általában nem okoz, 1-2 évvel később eltávolítható, (ennyi idő kell, hogy az új lábtartás állandósuljon) de teljes tünetmentesség esetén nem is feltétlenül szükséges az eltávolításuk. Optimális esetben a sikeres műtét teljes és tartós panaszmentességet biztosít.
A műtét hátránya, hogy csak bizonyos életkorban végezhető el sikeresen. Ez általában a 10 és 13 éves korosztály.
13-18 éves kor
Idősebb kamaszodó gyermekek fájdalmas lúdtalpa is kezelhető műtéttel, itt már általában jóval bonyolultabb beavatkozásokra van szükség (csontkorrekciós műtétek, pl. Evans-féle csontkorrekciós műtét), de a műtéti eredmények ebben a korcsoportban már nem annyira jók, sokszor a műtét után is szükség van betétek, ortopéd cipők viselésére.
Felnőttkor
Felnőttkori fájdalmas lúdtalp szintén nehezen kezelhető probléma, sokszor csak kompromisszumos megoldásokkal lehet a tüneteket enyhíteni. (ízületi elmerevítéses műtétek, csontkorrekciós műtétek, ortopéd cipők viselése)
Összefoglalva:
Ahogyan a legtöbb gyermek magassága, kinézete, haja színe, járása, alkata, stb. különbözik, úgy különbözik a lábuk kinézete is. Egy laposabb belső boltozatú, „befelé dőlő” bokájú, egyebekben panaszmentes gyermek lábát ettől még nem kell lúdtalpasnak titulálni, és főleg nem kell feleslegesen kezelni.
Különböző betétek, speciális ékek vagy ortopéd cipők panaszmentes gyermekek esetében nem feltétlenül javasoltak, sok esetben csak kényelmetlenséget okoznak.
Kezelésre illetve egyéb terápiára akkor van szükség, ha a gyermek lába:
- fájdalmas (akár kis megerőltetésre is)
- merev (a láb kis ízületei nem mobilisek, a belső boltozati ív lábujjhegyre álláskor sem jelenik meg)
A panasz nem azt jelenti, hogy a szülőnek vagy a nagyszülőnek nem tetszik a gyermek lába!
A panasz az állandó lábfájdalmat, csökkent terhelhetőséget, boka, belső talpél fájdalmát, esetleg idősebb gyermekeknél, kamaszoknál térdkalácstáji fájdalmakat jelent.
Ha a gyermek lába napi szinten fáj, deformált, feltétlenül szükséges ortopéd szakorvosi vizsgálat! (a gyerekkori lábfájdalmaknak számos egyéb oka is lehet)
Az igazi panaszokat okozó gyerekkori lúdtalp valójában nagyon ritka, ugyanakkor időben történő felismeréssel és megfelelő kezeléssel (akár műtéttel is) ma már elkerülhető, hogy egy gyermek egész életében különféle betétek viselésére szoruljon.
A lúdtalpasság kezelése során nem a gyermek lábának esztétikai küllemét akarjuk korrigálni, hanem a panaszait kiváltó okokat gyógyítjuk.
Kapcsolódó: A gyermekcipőkről