A gyógytorna gyógyító céllal alkalmazott mozgás. Más néven fizioterápiának is nevezik, mivel természeti energiákkal való gyógyítást jelent. (Ne tévesszük össze a fizikoterápiával, amely a fizikai energiák felhasználását jelenti!)
A gyógytorna az egyik legősibb terápiás módszer, melyet a megelőzésben, a gyógyításban, rehabilitációban, valamint az utóbbi időben a rekreációban is egyaránt alkalmaznak.
Története Kínáig vezet vissza, ahol Gung-Fu néven i.e. 2600 körül már használták. Az ókori Görögországban Hippokratész segítségével felismerték a mozgás, masszázs jótékony hatását a testre (légző torna, erőgyakorlatok), és Rómában is alkalmaztak olyan eljárásokat, amelyek a természetes gyógymód körébe tartoznak. Ilyen volt például a hidroterápia (a víz terápiás célú használata), a termoterápia (a hőhatás gyógyító céllal történő felhasználása), a helioterápia (a fény természetes sugárzásának pozitív hatása), valamint az elektroterápia (elektromos ráják segítségével).
A középkortól kezdve számos orvos, pedagógus és az emberi testtel foglalkozó szakember vizsgálta az egészség és a testmozgás közötti összefüggéseket.
Per Henrik Ling svéd vívótanár volt az első, aki tornagyakorlatokat foglalt rendszerbe, mellyel lerakta az ún. svéd torna alapjait. Ezek alapján Svédországban képeztek először gyógytornászokat, akik a betegségeknek megfelelő, tervszerűen összeállított gyakorlatanyaggal dolgoztak.
Németországban létrejött a gyógytorna másik jellegzetes változata, amelyben a manuális módszerek és az egyéni kezelés kerültek előtérbe.
A XIX. sz. végére az „orvosi” torna 2 fő irányzata vált uralkodóvá:
- a gyógyító jellegű torna (gyógytorna),
- a megelőző jellegű torna (higiénikus torna)
Magyarországon a gyógytornászképzés Madzsar Alice nevéhez fűződik. 1912-ben nyitotta meg a „Funkcionális torna tanítóképző” intézetét. Később (1926-ban) a gyógytorna önálló tanszéket kapott a Testnevelési Főiskolán.
Az alapképzés jelenleg 4 éves, amely főiskolai keretek között zajlik. Jelenleg Magyarországon 6 intézményben/egyetemen történik fizioterapeuta képzés.
A gyógytornászok tevékenységi területe évről évre bővül. A diplomával rendelkező szakemberek specializációja az alapképzést követően történik meg további tanfolyamokon. Egyre több fizioterapeuta dolgozik a megelőzésben a hagyományos, intézeti, kórházi területek mellett és fokozatosan növekszik ezen ellátási formákat igénylő és igénybevevők száma is.
Majdnem minden klinikai specialitás terápiás fegyvertárának integráns része: intenzív terápia, pulmonológia, angiológia, kardiológia, ortopédia, traumatológia, neurológia, sebészet, reumatológia, onkológia, belgyógyászat, csecsemő és gyerekgyógyászat, szülészet- nőgyógyászat, pszichiátria, geriátria.
A 21. században a gyógytorna egy komplex terápia a prevenciótól a gyógykezelésen át a rehabilitációig.